2018. április 9., hétfő

2018-as választás margójára

(Netes kérdésre írt válasz:

a felvetés az volt, hogy míg az ismerősök közül szinte senki nem szavazott a fidesz-re ki az aki igen, és legfőképpen , miért? )

Huh, ez hosszú lett, de majd kiadom hat kötetben... Hozzáteszem, hogy nem vagyok hivatásos szociológus, politológus, a tévedés jogát fenntartom:D
Ez a dolog szerintem több tényezőből áll össze.
A rendszerváltáskor 1990 környékén nagyjából mindenki várta a nyugatosodást. Minden sarki lurkó és pocakos apuka meg volt róla győződve, hogy mostantól ő lesz Jockey Ewing, úgy fog csajozni, mind David Hasselhoff, és MAgnum-ként éli az életét. Elég nagy pofára esés volt nekik, hogy ez nem így történt. Maga a váltás sem sikerült zökkenőmentesen, (privatizácó), de még nagyobb tényező volt, hogy az egyének tehetségtelenek, szerencsétlenek voltak, nem volt víziójuk, vagy (leginkább) nem volt elég bátorságuk és kitartásuk ahhoz, hogy végigvigyék. A dolgot hatványozta, hogy nem elég, hogy senkik voltak, a világ kinyílt és nekik szembesülniük kellett vele, ami elég nyomasztó lehetett… Erre jött Orbán Viktor (aki addigra már végigpróbálta a kommunizmust meg a liberalizmust, de egyik se hozta meg neki a sikert, akkor sodródott jobb felé), aki odament hozzájuk és megsimogatta a kis buksijukat: “te nem vagy senki… te MAGYAR vagy!... már tenned sem kell semmit…”
A dolog bevált. A némileg “miért ne, őket még nem próbáltuk” hozzáállással megválasztott Fidesz azonban nem csak párt volt, hanem egészen konkrétan egy bűnszervezet épült rá, (Olajszőkítés, robbantások, “öngyilkos” tanúk, stb) teljesen másként működtek, mint a pártok, átlépték az addig átléphetetlennek hitt határokat, gyakorlatilag tulajdonként kezelték az országot (bár nem annyira mint most).
Minden párt szavazói hajlamosak elnézőek lenni a saját oldalukhoz. Fidesznél jobban kilógott a lóláb, azonban a hívei érzelmileg jobban kötődtek hozzájuk, viszont az ország nagy részének elég komolyan elege lett belőlük. El is verték őket a 2002-es választásokon, noha mindenki a fidesz győzelmét jósólta. Az akkor még kétfordulós választás két üteme között a Fidesz valami eszméletlen propagandaüzemmódba kapcsolt, eddig nem sokan láttak ilyet. Hirtelen kisajátították a kokárdát, hirtelen az ellenfelek ELLENSÉGEK lettek. Az akkor még normális üzenetek (két gyerek, három szoba, négy kerék, polgárosodás, stb) és Orbán Viktor szónoki képességei iszonyatosan feltüzelték a híveket. Küldetéstudatuk lett, valami szép nagy, jó ügyért szálltak harcba….
És vesztettek. A dolgot Orbán azóta sem heverte ki, de a híveinek is óriási törés lehetett. Hirtelen az ELLENSÉG került hatalomra, a HAZA ellenzékbe került, stb… hihetetlen volt a szakadék ember és ember között, családok mentek szét, munkahelyek mentek tönkre, mert X nem beszélt többet Y-al…
Nyolc éven át nem volt Viktor hatalom közelében, de a kampányüzemmódból soha többé nem tudott kiszállni. Gyakorlatilag uralta a közbeszédet, folyamatosan képernyőn volt, hatalmas összegeket ölt a PR-ba. Végigpróbált mindent végül leghatásosabbnak karaktergyilkosságban mutatkozott. Az akkori hatalom elég béna volt e téren, ráadásul nem tehetett direkt lépéseket, hisz azzal saját demokratikus értékeit kérdőjelezte volna meg, (a fidesznek nem volt ilyen gondja). A hívei egy jó részét a párt megtartotta, ám folymatosan egyre keményebb üzenetei lettek. Nőtt a szakadék egyik és másik oldal között. 2006-ban, mikor másodjára elvesztették a választást, a hívek kb traumaként élték meg, Orbánnál meg végképp betette a kaput (egy beszélgetés során Gyurcsány felmosta vele a padlót, a csóka azóta nem áll szóba ellenzékkel vagy sajtóval).
 
Gyurcsány az öszödi beszéde után gyakorlatilag tálcán kínálta nekik a sátán szerepét. Éveken át a vesszen gyurcsány volt a téma, a sikertelenek, a senkik, és a “hazafiak” kb. kötelező szinten utálták, és mivel nem védekezett, nem vágott vissza, az orbán-hívek teljesen belelovallták magukat (egyébként gyárilag sem szimpi a figura), de annyira, hogy pécsett egy hangszerboltos “vesszen Gyurcsány”-al köszönt el, egy kb 10 éves gyerek ugyanezzel ugrott a vízbe a Balatonon apuka boldog mosolya közben. 
 
A senkik végre kaptak egy (vélt vagy valós) bűnbakot, aki hibás lehetett az egész elbaltázott életükért. Volt közben egy gazdasági válság, és a Gyurcsány- vonalon sorra jelentek meg az utálható szereplők… SZDSZ, Liberálisok, Oroszország (fura, de akkor még ellenség volt), Kína, gyakorlatilag bárki. “Minél rosszabb annál jobb” lett az elv. A regnáló kormány meg egészen egyszerűen nem volt képben az ilyen harccal kapcsolatban béna kacsaként vergődött. 2010-re kétfajta ember volt, egyik megundorodott a politikától, másik őrjöngve követelte a nemzetmegmentő Viktort, aki fényt hoz az életbe. Az emberek többsége pedig “oké, megkapod a kormányt, csak hagyj már békén” és a “sokkal rosszabb úgyse lehet” alapon apatikussá vált. Meglett a kétharmad.
A 2010-es roham mindenkit meglepett gyakorlatilag teljesen lerohantak mindent, amit tudtak. Mire egyik nap kimentünk tünteti a sajtótörvény miatt, már három másik ügy volt terítéken. A hívek pedig, akik éveken át vártak a Kánaán-ra, aligha lehettek kritikusak imádottjukkal szemben. A kormányt kritizálók zsidóbérencek, komcsik, akármik voltak (újabb ellenségképet adva, természetesen). Természetesen nem erre vártak, ami jött, de engedékenyek voltak… “ez nem diktatúra, hisz még van ellenzéki újság… kevesebb, de van… na jó, már alig, de …. Stb”, ám lassan ez nem lehetett elég. Viszont a másik oldalon a zsidó/nemzetáruló/akármi oldal volt, tehát részben belenyugodtak… viszont minden egyes balhé után nőtt a szakadék köztük és az ország többi része között. Ahogy egyre távolabb kerültek nem nagyon volt hova visszatérni. Ha elhagyják a nyáj melegét szembe kell nézni az eddig minden hazaárulónak elmondott rokonnal, régi baráttal… és azzal, hogy 4-8-12 évet elpazaroltak az életükből. Ráadásul elvesztenék ez eddig megszerzett egyetlen identitást, hogy “MAGYAROK”, a világ szívcsakrája, egyéb baromságok. 
 
Nekik a fidesz egy vallás, a hit, hogy ők vannak annyira fontosak, hogy mindneki rájuk vadászik, a zsidók a vizüket akarják, az EU a magyarok tönkretételére tör.. Mivel nekik se tervük, se víziójuk, így élik Orbán ragacsos, miazmás vízóját. HA ez elveszik, ők maradnak, ahonnan elindultak, hogy senkik egy színes világban, sőt, egy megvetett senkik.
Valószínűleg belejátszik az ERŐS-höz való tartozás is, és orbán egyszerre játssza a “szomszéd srác” figuráját és “Európa erős emberét”, (akkor is, ha EU-ban a nacionalistákon kívül inkább undorral vagy röhögve nézik), és a gyengéknek egy ilyen emberhez jó tartozni..
Az üzenet közben egyre keményebb lett, mára gyakorlatilag a világ sőt, maga a valóság is ellenség lett, a saját álmok reménye pedig nagyon rég távolba veszett. Míg az előző választás üzenete a rezsicsökkentés volt (meglehetősen helyesen alapozva arra, hogy a milliárdos csalást a paraszt suttyó nem tudja feldolgozni, de a 10.000 Ft-nak örül), most már,nyilván láttad csak a félelem. A propaganda már teljes, százmilliárdos médiák állnak szemben a néhány megmaradt, vergődő ki portállal, és kívülről-belülről gyengített, báne pártocskákkal. A hülyeséget Göbbels-i módon minden elképzelhető felületen tolják. A hívek magja már bármit, bármikor elhisz (simán vették az oroszokhoz vissza kanyart), a többiek pedig simán rettegnek hisz már tényeket sem kell ferdíteni, simán lehet hazudni, egy alternatív valóságot építettek fel. Mindig épp a mostani harc lesz a “végső”, ezután végre eljöhet a vágyott nyugalom, a kánaán… ehhez csak az agyukat kell kikapcsolni.. Gondolj bele simán vették a “mi katolikusok vagyunk, de a Pápa baromságokat mond, Orbán mondja az igazit” kanyart is.
Egyébként Orbán számára globális politikai helyzet is kapóra jött, bejött rengeteg számítása.
Ami viszont szerintem az egésznek az alapját adta, az az, hogy remekül ismerte a saját célcsoportját. Egyrészt a jobb oldal már csak a vallás révén is kondicionálva van “ne gondolkozz, higgy” vonalra. Másik oldalról pedig magyarország, mint közösség egy szinte minden identitását a történelmének egy-egy kiragadott, megmásított, esetlegesen összehazudott részletére építi, megszépítve, tökéletesítve a múltat, egyszerre erős bástyaként, és folyamatosan elárult, ártatlan áldozatként gondolva magára.
“Nem értitek, nekünk mindegy, hány civil szervezetet darálnak be, végre magyarnak érezhetem magam a saját hazámban” írta valaki.
LÉnyegében Orbán (illetve anno az Amerikában megbukott Frinkenstein) kimaxolta a “szavazókat nem lehet elég hülyének nézni” elvet.
A félelem, a többi megtette a maga hatását, szinte biztos vagyok benne, hogy csaltak a választáson (miért ne tették volna? Nincs következménye), a lerohant média, a gerrymandering, a határon túliak szavazata az ellehetetlenített, gyenge, belülről is bomlasztott pártok mind-mind súlyos százalékokat (nem keveset) tettek hozzá győzelmükhöz, az is igaz, hogy voltaképp többen szavaztak ellenük, mint mellettük, így nyertek, de a mag, a bázis, amire építkezni tudtak az fent leírt hívek, akik még legnagyobb botrányokba fulladt képviselőket is újraválasztják, mert az életük már a rendszer körül forog, ezen kívül semmijük sem maradt.. És ezért bármit hajlandóak megtenni.. Ráadásul már csak egy ellenséget kell legyőzni és itt a Kánaán