Zászlológia ( egy jelkép -retro- evolúciója)

Valamikor a "puha" kommunizmusban születtem. A kék nyakkendő még felkerült rám (nem mintha tudtam volna, hogy mit jelent), a piros már nem. A kapott sípon rajta voltak a morzejelek, ezt legalább megtanultam. A "kommunista" szóról szerintem fogalmam sem volt, zsidó, náci, ezek sem voltak érzelmi töltetű kifejezések. Ünnepnapokon a piros-fehér-zöld mellett ott lobogott a vörös zászló is , de igazából nem sokat jelentett. Március 15.én emlékeztünk Petőfire és társaira, hősöknek gondoltuk őket, akik a gonosz elnyomók ellen küzdöttek, mert azok  meg akarták mondani, hogy mit csináljanak. Így lett a piros-fehér-zöld a kicsit a szabadság színvilága. Mivel szabadok akarunk lenni, részben a miénk is volt.

Aztán később megtudtuk, hogy hosszabb is volt a magyar történelem, voltak hatalmas nagy bukások, rengeteg ostoba cselekedet. Voltak tévutak, és voltak idők, mikor összefogott mindenki mindenkivel. Ettől a zászló nem lett kevesebb, csak más. Emberi. Ha valamit jelentett, hát azt, hogy ez az ország is emberekből áll. Mivel emberek vagyunk, újfent a miénk volt.

Aztán jött egy változás. 2002.-ben kimondták, hogy csak azok a magyarok, akik a fideszre szavaznak, nekik van joguk kokárdát húzni. Mentek is a fordított kokárdások (soha nem tanuljuk meg, hogy a piros van befele...) voksot adni, mindenki hozott még egy embert, hiába, sokan voltak, de nem elegen. Hirtelen hazaárulók lettünk. Pécsre kiírták, hogy Moszkva, hisz MSZP-s nyert. A kokárda már nem azt jelentette, hogy Petőfi jó gyerek volt, hanem, hogy "ÉN vagyok Petőfi, mert Viktorra szavaztam". Mi nem viktorra szavaztunk, le is tettük,  fene se akarja, hogy összekeverjék Azokkal. . Más hordta, mutatva, hogy ettől különb nálunk. Az igazság az, hogy mástól nem is tudna...

Aztán teltek az évek, a hónapok, és a zászló sem kerülhette el a sorsát. Fent lobogott, ha futballhuligánok TV-székházat ostromoltak, fent lobogott, ha harminc darab hatvanéves kétezerhat biztonságos távlatából akart jelentkezni az ötvenhatos barikádokra, (ezek ráadásul rendszerváltó erőnek érezték magukat egy százhetvenezer fős városban), és fent lobogott, ha éppen zsidóztak, kommunistáztak minket szorgalmasan, oly sokszor hangsúlyozva, hogy mi nem vagyunk magyarok. A zászló, ami sokaknak az összetartozást jelentette, most a kirekesztés jelképévévé vált. Mikor a köztörvényes bűnözőket sorra engedték szabadon, míg a rendőrök ki-be jártak a bíróságra mert próbálták végezni a dolgukat, végül már tankot is büntetlenül lehetett lopni, kiderült, hogy elértünk a lejtő utolsó szakaszának elejére. A zászló engedély lett. Engedély, hogy  aki alatta van, bármit megtehessen, hisz magyar, és mint ilyen, felsőbbrendű. Mindenki más zsidó, cigány, legjobb esetben is megtévesztett, tehát nincsenek jogai. És politikusaink egy része boldogan vállalta morfolódott szerepét. Hirtelen minden öltönyös pacák, aki tücsköt-bogarat összehordott azért, hogy ne kelljen álláshirdetésekkel bajlódnia, egyből Petőfi lett vagy  Kossuth, esetleg mindez egy személyben. Ha tojást dobáltak, ha kivédték, ha valaki mellett, vagy ellen tüntettek, minden rögtön '48-as időket lepipáló forradalommá vált. És március 15-én az emberek, ahelyett, hogy az utcára mentek volna ünnepelni, menekültek a városokból. És a zászló itt már bajt jelentett.

Nekem már több éve undort okoz az egykor tisztelt trikolór. Ha meglátom, legalizált hülyeségre, tautológiára, hazugságra számíthatok, elnyomásra, és kirekesztésre. A szabadság egykori jelképe azok jelképévé vált, akik meg akrják mondani, mit csináljak, mit gondoljak, higgyek. És Viktor (Budaházy-félék segédletével ) négy év alatt elérte, amit az oroszoknak negyven alatt sem sikerült: megutáltuk, (és most már) félünk ettől a zászlótól. Ezúton is gratulálok.

Persze sokan vannak, akiknek a zászló most is azt jelenti, mint rég. Ők talán a legnagyobb vesztesei ennek az egésznek. Hisz a szélsőséges hülyék egyből maguk közül valónak gondolják őket, mások pedig gyanakvással tekintenek feléjük. Őszinte sajnálatom mellett azonban mégis úgy érzem, kicsit ők is hibásak. Nekem soha nem volt olyan fontos a zászló, jól megvagyok nélküle, de akinek hitvallást, hovatartozást, bármit jelent, nem kellett volna végignéznie, mivé lesz a  jelképe. Apró hiba, nem bűn, de a következményét viselni kell. 

Levél a Szabad Rádiók Magyarországi Szervezetének levelezőlistájára

Előzmények:
- http://lehetmas.hu/sajtokozlemenyek/12700/a-kozossegi-radiokert-aggodik-az-lmp-%E2%80%93-nyilt-level-szalai-annamariahoz/

- Egy szabadrádiós válasza: "a nevemben ne beszéljenek"

Levél:

Én kifejezetten örülök, hogy valaki felemeli a hangját.Bár nem mintha sokat remélnék ettől, de sok kicsi talán sokra megy. Tudom, a magyar ember büszke, kiáll a tankok elé, hogy "ide lőjetek".. aztán csodálkozik, ha odalőnek. De az "oszd meg és uralkodj" bezony működik. A kormány nekimegy mindenkinek, aki nem ő, és meg is teheti, mert a mindenki egyénileg jujjdenagyon tiltakozik, csak épp nehogy mással össze kelljen fogni. Nem tudom, Ti miként vagytok vele, de én részemről minden tőlem telhető segítséget megadok bárkinek, aki ezt a középkori diktatórikus rendszert letakarítja a XXI század porondjáról. Cefetül nincs kedvem ugyanis választani aközött, hogy


1-Itt hagyom-e ezt az országot (amiről csak egyre erősebb az a véleményem, hogy nem európai, hanem FÁK szintem mozog), az ismerőseim, és meghagyom-e a Kedvesemnek a döntést,hogy földrajzilag a családjától válik el, vagy tőlem.

2- Vagy élek egy diktatúrában, ahol alkotmányosan pártkatonák vannak rögzítve olyan posztokon, ahova maximum takarítóként mehetnének el, ahol idióta csuhások világi döntéshozó helyeken kárálják az évszázados elnyomószöveget, miszerint "higgy, és ne gondolkodj, mi tudjuk", ahol tavasszal nem az órát,hanem az évszázadot akarják visszaállítani ráadásul egyből hárommal, ahol bárkinek igaza van, aki párttag vagy keresztet lóbál, és saját individuális nézeteim ennyivel vannak elintézve : "komcsi-libcsi vagy, dögölj meg". Mindezt éhbérért, bármilyen munkát elvállalva, rettegve örülni annak a kevésnek, ami megmaradt, és remélve,ha elég kussban vagyok, talán nem veszik el ezt tőlem.

Anno belementem, hogy maradok. akik kimentek, már a harmadik motorjukat veszik, nekem megoldatatlan gondot jelent, hogy a munkámat megkönnyítő számítógépemet megjavítsam, (pláne,hogy újat vegyek). Valószínűleg soha nem lesz házam, és nagy szerencse kell hozzá, hogy zenéből/írásból/képekből meg tudjak élni. Befogadás szintjén ugyanott állok, mintha kint élnék, itt is, ott is UFÓ-nak néznek. Mellesleg leszarom az országot, a nagybetűs hazát, és egyáltalán ezt a hűde büszkén viselt történelmet, aminek 70%.-a abból áll, hogy teli torokból nyeltük azt, amire nem szívesen emlékszünk vissza. De azt hiszem, a mostani történések túllépték a küszöböt. És nem csak nálam. Sok ember (köztük volt tanárom, nemzetközileg elismert hangtechnikai szakértő), azt mondja, innen menekülni kell, amíg tehetjük. Aztán vannak emberek, akik azt mondják, nem, menjenek ők el. Ám ezek, jómagyarhülye mintájára külön- külön nekiállnak banzájozni, persze nem érnek el sz*rt sem. Mások bízva abban, hogy majd csak lesz valami emberi kommunikáció, próbálkoznak finoman, szépen. Igazából nem értem. Annak a szervezetnek, aki hamis fordítást küld az EUnak, aki nyolc éve (!!) nem beszél mással, csak magával, a jóindulatára apellálni több, mint kétséges. Talán hosszú idő múlva kapunk egy válaszlevelet, hogy igen, észrevettük, örülünk, megoldjuk. Pár hónap, támogatás híján még pár rádió bezár. Aztán kijönnek, megnézik, hát persze, megoldjuk, hisz mondtuk, jajj, de formai okok, adjátok be mégegyszer, még kétszer, hű, elfogyott a pénz, hát mik vannak.. pedig itt vannak a rádiókra szánt pénzek, hát mi igazán nem tehetünk róla. Lám, és megkapta a hajrámagyar fm, meg a dícsérd az urat rádió, itt van az A/5-ös lap, amin beadták a kérelmeket, ez is környezettudatosságuk része, nem bontottak írógéppapírt.

A szavában reménykedtek egy olyan kormánynak, aki azt mondja, amit éppen hallani akar a többség, és azt teszi csak, ami saját magának jó. Aki szerint tejhatalmú médiacárnőnek pont megfelel egy expornós pi.. , hisz ő csomagoltatta először nylonba a szexújságot, ebből is az látszik, mennyire felelősségteljes. Mi SZABAD rádiók vagyunk. A SZABAD szó pedig káromkodás, hisz liberális (bocs, libsi, libernyák, bármi), esetleg egyből zsidó, vagy legalábbis biztos nem jómagyarkeresztény, A cél, hogy takarodjunk. Nekimentek az alkotmánybíráknak is, de meg lehet nézni, mi lett a testülettel, aki a Ferihegy nevet részben megtartotta volna, és még lehet sorolni, sőt az EU és az IMF is bekaphatja, aki pedig I. Viktort támadja, az magyarországot támadja. Ezek után nem hiszem el, hogy kulturált módon a Szabad Rádiók egy röhögésnél többet ki tud csalni jelenlegi tejhatalmú urainkból. Hisz a nép kétharmada (ha jól tudom ez nem volt igazából a választásra jogosultak fele sem) megadta a jogot, a kétharmad nevében meg is lehet szüntetni ezt a nemzetellenes komcsi-libsi propagandát.

Én szeretek rádiózni. Szeretem ezt az oly sokszínű műfajt. És ha kell, bizony összefogok másokkal, akik valamilyen szinten számomra elfogadható értéket képviselnek. Az LMP valószínűleg a saját hasznát keresi. Vagy csak zavarja, hogy nem jelenhet meg a véleménye sehol a királyi televízióban. De ha a jelenlegi mikronapóleonunk ellen megy, rám számíthat. Ettől még nem leszek LMP-s. Mások a választási ígéreteket kérnék számon, egyesek pedig újfent nem akarnak diktatúrában élni, esetleg azt szeretnék, hogy ne feltétlen a papok "értő" kezei közé adhassák gyerekeik sorsát, sőt vannak talán olyanok is, akik azt szeretnék, hogy vallásukat, világnézetüket szabadon megválaszthassák. Mások meg talán csak a nyugdíjukat szeretnék vissza. Ezt is megértem. Mégsem lettem nyugdíjas ettől.

Csak a saját nevemben beszélek. (erre pl képtelen a jelenlegi hatalom). részemről Vöv, a Radio Freedom c műsor vezetője-szerkesztője, a rádióm pártatlanságát tiszteletben tartva (hisz első a család, nem?), egyénileg minden tőlem telhető támogatás megadok bármely, számomra elfogadható szervezetnek, aki kiáll a műfajért, és/vagy megkísérli azt hogy a jelenlegi, személyi kultuszra és vallási-nemzetszociális elvekre épülő hatalmi rendszer diktatórikus törekvéseit megakadályozza.