2010. december 22., szerda

MAHASZ Mese

Holl volt, hol nem, hetedhét meg ilyenek, volt egyszer Gyopár Győző, Kiskajászóremetei lakos, született 1970. január hetvenkettedikén, anyja neve Linder Leokádia, apja neve teljesen lényegtelen.Győző sokáig kereste a helyét, ha néha meg is találta, folyton kihúzták a WC-ből. A kaszát nem bírta el, különben sem tudta megkülönböztetni a búzát a feketerigótól, szóval gyermekkorának legnagyobb eredménye az volt, hogy egyszer végiggyomlálta szomszéd nyárfájának a tetejét.
Ismeretlen, és lényegtelen apja ekkor azt mondta a szintén ismeretlen és lényegtelen fiának.
- Édes fiam semmire se vagy jó, mit is kezdjek én most teveled”
- Nemtom édesapám, legyek talán.. Király!
- Sajna az nem lehetsz, Orkánék Liktorkája aztat már két nappal korábban lefoglalta, oszt az apja is fizetett nekem már három féldeci tehénhúgyból párolt bitangerős házifőzésű ablaktisztítót, hogy asszongya, találjak már neked valami mást, mert hogy az ő fia se jó semmire.
- Akkor nem tudom, idősapám.
Hát törték nagyban a fejüket, de ekkor Leokádia elvette tőlük a kalapácsot, így vihogva elhenteredtek a földön. Másnap reggel trágyalapátolás közben aztán Győzőke egyszer csak dalra fakadt.
- Hijjnye fiam, hát fogd már be a kásalesődet, leesik a kecske a fáról, pedig most se bírja jobban a szagodat, mint tegnap. A vasmacska is muzikálisabban nyávog, mikor a demizson oldalát karistolja borlopás közben. Te is csak a Kan-dúrt ismered, az is csak azért, meg összekarmolta a tökeidet. Még két trilla, és Orsósék rezesbandájának összes hangszere tompa reszelővel fog elkövetni kollektív öngyilkosságot.
- Hát akkor mit csináljak, idösapám?
Lényegtelen nevű apuka lassan rájött, hogy a megszólítás mégsem a szomszéd Lőrinczének szólott, - tehát a gyerök még nem tudta,- aztán mégiscsak rokon, neki is földig ér a lába, tehát segíteni akart.
- Aztat mondta nekem egyszer az én apám.... illetve nem is mondott semmit, csak verte lapáttal a fejem, attól legyek okos, és így tanultam meg élni. - Azzal fejbe verte Győzőt lapáttal.
Győző pediglen hanyatt esett és álmot látott.
Látott vigyorgó ötszázasokat, amik mind a zsebébe vándoroltak, látott nála tehetségesebb embereket sírni, -boldogan is tekintett mind a hatmilliárdra- , látott nőket, akik mind mosolyogtak a zsebére, és csak néha kérték, hogy egészalakos gumióvszerrel érjen hozzájuk, egyik bizalmasan megsúgta neki, hogy AZT nem csak a macskával lehet, a másik pedig megmutatta az inge gombját is! Ekkor győző azt mondta: Nekem ez kell!! Hogy érhetném el?
Ekkor egy tízfilléres (a rejtegetett vagyona, szaporítani akarta a tyúk alatt, ha rendesen fiadzik, befizetheti belőle az előleget egy darab háztartási kekszre), megállott előtte, és így szólt.
- Akarod? A Tiéd lehet. Mássz fel a gőzös hátsó ütközőjére pontban éjfélkor, és másnap este kilenckor mikor a kalapos bácsi megver, ott leszel Budapesten. Indulj el a köpések vonalán, és mindig arra, amerre a legsűrűbb. Ha szertetépett kottákat, tönkretett életeket látsz, jó irányba tartasz! Közvetlenül a lehányt/levizelt bakelithalmon túl lesz egy nagy villa. Az ajtón titkos zár, de én most elárulom a nyitját. Kiforgatod a tárcsán a HATALOM és az EGO szavakat, és az ajtó máris tárul. Belépsz, végigmész a füldugókkal kövezett úton, és lesz egy bejárat, ami fölé az lesz írva: A gondolkodás ROSSZ. Amint ott belépsz, a legfelső torony, legrejtettebb szobájában megtalálod Dr. Erdős Pétert. Mostantól legyen Ő a vezetőd!
Gyopár Győző, Fidezuelailakos, lassan felébredt, és mivel írni nem tudott, estig folyamatosan ismételgette a leckét. Nem hagyta abba, míg a kalauz verte, vagy míg bolyongott a város sötétjében. Az ajtónál életében először végre kiforgatott egy szót (egy jótét lélek lerajzolta a szutykos kezére krétával), örök élmény maradt. Az élménytől vér tolult agysejtjeibe, így csak hatszor tévedt el az egyenes úton. Felvillanyozva találta meg a toronyszobát, aztán rájött, hogy ráz a konnektor, és továbbment. Szeretettel nézett újdonsült szellemi apjára, aki ezt mondta neki: Vezetlek.

Húsz évvel később

Dr. Gyopár Győző, fidezuelai lakos fejét vakarva jött ki az épületből, amit szertenyomott hangjegyek tartottak. Rutinnal kerülte ki a hányás foltokat, (mióta minden bajt az internetre és a letöltésekre sikerült fogni, a köpések szinte teljesen elmaradtak), puszival köszöntötte a néma kebelcsodát, akinek a jövő hétre tervezte az aranylemezét, majd beszállt a limuzinjába. Nem értette a világot. Ő pontosan az tette, amit tanult. Akinek volt hangszer a kezében, elvette,és odaadta annak, akinek nem volt. Már felállította a kivégzőosztagot, amit a letöltők ellen kívánt bevetni, sőt, már csak három évnek kellett eltelni, hogy egy külföldi jó ötletnek, sikerszériának megjelenjen a fidezuelai kópiája. Az Anti-Kreatív csoport is teljesítette az Ötéves tervét, és a karhatalmi szervek most csoportosítottak át gyilkossági csoport létszámának hetven százalékát a másolt CD-k lefoglalását koordináló hivatal ellátásáért felelős büfé ajtajának napi 36 órás őrzésére. Szóval minden a legnagyobb rendben ment, mégis, valami nem volt a helyén. Hiába érte el a feldolgozások aránya a 70%ot, megspórolva a dalszerzés hatalmas költségeit, hiába vitte le a zenészek gázsiját napi hat és fél kiflire mégis el kellet adni a házőrző pittbulljának a helikopterét, amivel a bélszínt hozták neki Rejkjavik-ról. Rájött, a helyzet tarthatatlan. Valamit Tenni kell!
Megbotlott, és életében először gondolkodóba esett. Visszaidézte a régi szép napokat, mikor Péter Bá-val ketten járták a stúdiókat , kiirtva a lehető legtöbb egyéni kezdeményezést. Ahogyan kitiltatták a felforgató eszmékkel teli villanygitáros zenekarokat kilenc megyéből. Könnybe lábadt a szeme. Alig pár esetben úszta meg valaki, gondolta boldogan. Az a Tátrai, meg a Földessy, meg még néhány.. vagy húsz, a tízezerből. Azok is csak periférián, mindenki Neotont, meg R-Go-t hallgatott. (máig sem mondta meg Robinak, hogy a Check It Up-ot nem csikidámnak kell ejteni) Hiába, no, a szorgalom meghozza jutalmát. Eszébe jutottak a hosszas esti megbeszélések, ahogy összeállították a jövő évi slágerlistát, és a másnap reggeli ellenőrzések, behoz- e valaki Rolling Stones-lemezt a repülőtéren..
Ekkor hirtelen felült. Hát persze! Itt volt a hiba! Ahogy Erdős doktor is megmondta: Ha csak a te árud van a piacon, mindegy a minősége. Ezt eleinte Győző nem értette, ekkor Péter Bá’ megmagyarázta: Ha te akarod megdugni a tehenet, lődd le az összes bikát. ez megmaradt benne..
Másnap aztán meglátogatta Liktorkát. Tudta az illemet, vitt neki hat zsák aláírt 2014es kopogtatócédulát, és egy fél sertést, támasztékkal, nehogy eldőljön az ólban, be is festette narancssárgára. (Drágulnak a dolgok.. mikor az üres CD-k jogdíját kellett bevezetni, tíz szál szegfűvel és egy csekkel letudta). Piktor pálinkával és magozott cseresznyével kínálta, majd -mivel mégiscsak dolga volt - sürgősen a tárgyra tért.
- Nézd egyelőre csak hetven százalékot tud nélkülözni a rendőrség. Ha lehet, majd törvényen kívül helyeztetem mind, aki zsidó, Mszp-re szavazott, vagy látott már vörös jelzőlámpát, esetleg nem Heil Naranccsal köszönti a felkelő napot, akkor majd mehetnek a többiek is CD-t vadászni, de meg kell mondjam, ez csak jövőre van betervezve.
Győző elszontyolodott, de aztán csak eszébe jutott, miért is jött.
- Köszönöm, tényleg, de most nem erről van szó. Egyszerűen.. egyszerűen nem fogynak a lemezek! Pedig mindent jól csinálok! De már a Hooligans lemezeit is nekem kell letöltenem százezerszer egymás után, hogy azt hihessék, sikeresek. De hiába csinálom meg akár a No Thanks-et hatszor, ha mindenki az eredetit hallgatja. Bizalmasan mondom el Neked, már volt egy titkos megbeszélés az óvóhelyen a jacuzziban, hogy a hat év múlva a Megasztár 9 győzteséből hogyan lehet pár hónap alatt elfogadható Lady Gagá-t csinálni. Nem lesz egyszerű, mert a győztes fiú, és rekedt, de majd megoldjuk valahogy. De a kutya sem fogja hallgatni, ha hallgathat mást is. Segítened kell valahogy!!

Piktor és Győző aztán összedugták a fejüket, és sok órányi tanakodás után megtalálták, melyik gomb hívja a titkárnőt a házitelefonon. Irénke aztán megjelent, meghallgatta bújukat, bánatukat.
- Nem tudok segíteni aranyoskáim, nekem nincsenek ilyen problémáim. Gyulusnak és Esztikének széttörtem a rádióját, azóta ők is szeretik a Bódi Gusztit
- Megvan!! Ez az! Irénke, maga egy kincs!
-Hát.. ahol tudok segítek -felelte Irénke, és visszahúzta a bugyiját.

Meglett hát a nagy megoldás! Még, hogy mindenki azt hallgat, amit akar! Micsoda fertő! Rendnek kell lenni. És tették...

Szerencsére a két legnagyobb rádiót már évekkel ezelőtt bekebelezték. Ezekkel nem is lesz gond. De mi legyen a többivel? Liki a Népvezér ekkor feltette koronáját, kiállta palota szélére és kikiáltotta:
-Aúúú! miért nem írják rá, vigyázz, lépcső?
Másnap aztán kidobolták: A királyság összes rádijjója mától fogva azt kell, hogy játtsza, amit GYopá.. akarom mondani a Nemzet akar! Nem kell ide idegen mújzik, megvan nekünk ami a mijjéénk! Tessék aztat hallgatni! Abból se ám mindent, csak amire a “ezen van haszna GY.GY-nek” matrica díszeleg. Nézzétek meg, éheznek a zenészek. Meg a sztárjaink se gazdagok, pedig őket még zenélni is hagyjuk!
Továbbá adok nektek egy felügyelő testületet, aztat kell csinálni, amit Ő akar, vagy lessz nemulass! HOgy Ő mit akar? Kérdjétek tőlünk!

Lett még sok szabály, sok dogma, de ezt már Gyopár Győző, fidezuelai lakos lakos, (anyja neve Linder Leokádia, apja neve ismeretlen,) már nem hallotta. Hazafelé bandukolt, helikopter-hirdetéseket nézegetett, és megrendelte a három évvel Baby Baga- lemez borítójának előkészítését. Elhúzta a napfénytetőt, felnézett az kárpát-medencétől elforduló égre, és könnyes szemmel azt suttogta: Péter Bátyám, megcsináltam!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése